Nemzetközi szinten jegyzett triatlonos, ironman specialista.

Hétszeres ironman magyar bajnok, az Arizona Ironman és az olaszországi ElbaMan győztese.

Kilencszeres ironman bajnok.

Következő verseny:
Ironman 70.3 Santa Rosa, California
13
2017.05


Blogrss

Rövid beszámoló az Ironman Texas versenyről

2016.05.18.

 Ezúton is köszönöm a támogatást Pei Wei, Bicycle Ranch, Endurance Rehab - Physical Therapy, Maxim Sports Nutrition USA, One Multisport, Tri Shimano, XeNTiS - next generation wheels, Continental Bicycle Tires, ROTOR Bike Components, SPIUK, ISM SEAT, XTERRA WETSUITS és a VR7-nek, aki nagyon kényelmes mezt készített számomra.

 

Az elmúlt hónapokban az egészségügyi problémák ellenére is nagyon kemény, és jó edzéseket csináltam, persze ez még nem elég a jó eredményhez. Izgatottan vártam, hogy egy év kihagyás után részt vegyek egy ironman versenyen.
Azért a 6. Texas Ironman versenyre esett a választásom, mert viszonylag közel van, már négy alkalommal indultam itt, szeretem a pályát, és a klíma is kedvez nekem. Sajnos ezek közül az egyik legfontosabb, - a pálya - az időjárási körülmények miatt megváltozott. Módosított úszópálya, egy helyett két depó, 30km-rel (18mérfölddel) rövidebb, és iszonyatosan sok kanyarral tördelt kerékpáros útvonal. Mivel a pálya mindenkinek ugyanaz, és több, mint 50 teljesített ironman után, már nem a táv leküzdése a cél, így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a változtatásoknak.
Az előző évekkel ellentétben, - amikor egy nagyon kedves helyi család látott vendégül - most egy győri egyetemi triatlonos csapattársam, Tamás és felesége, Trixi vendégszeretetét élvezhettem.
Meglepő volt számomra, de minden viszonylag zökkenőmentesen, jól alakult a verseny előtti napokban, a frissességem is kezdett visszatérni, ami jó érzéssel töltött el.

Rövid beszámoló az Ironman Texas versenyről

Ironman Texas 2016

 

Az elmúlt hónapokban az egészségügyi problémák ellenére is nagyon kemény, és jó edzéseket csináltam, persze ez még nem elég a jó eredményhez. Izgatottan vártam, hogy egy év kihagyás után részt vegyek egy ironman versenyen.

 

Azért a 6. Texas Ironman versenyre esett a választásom, mert viszonylag közel van, már négy alkalommal indultam itt, szeretem a pályát, és a klíma is kedvez nekem. Sajnos ezek közül az egyik legfontosabb, - a pálya - az időjárási körülmények miatt megváltozott. Módosított úszópálya, egy helyett két depó, 30km-rel (18mérfölddel) rövidebb, és iszonyatosan sok kanyarral tördelt kerékpáros útvonal. Mivel a pálya mindenkinek ugyanaz, és több, mint 50 teljesített ironman után, már nem a táv leküzdése a cél, így nem tulajdonítottam nagy jelentőséget a változtatásoknak.

 

Az előző évekkel ellentétben, - amikor egy nagyon kedves helyi család látott vendégül - most egy győri egyetemi triatlonos csapattársam, Tamás és felesége, Trixi vendégszeretetét élvezhettem.
Meglepő volt számomra, de minden viszonylag zökkenőmentesen, jól alakult a verseny előtti napokban, a frissességem is kezdett visszatérni, ami jó érzéssel töltött el.

 

Mivel nem szeretek a verseny reggelén kapkodni, így időben, hajnali 3 órakor keltem. Nyugodt reggeli, nyújtás, pakolás, készülődés, és már ott is voltam a depóban, több, mint 50 profi férfi riválisommal együtt. Amikor körülnéztem a depóban, olyan érzésem volt, mint 3-4 évvel ezelőtt Konán, olyan nevek között, mint Matt Russell, Terenzo Bozzone, Chris Mcdonald, Eneko Llanos, Jordan Rapp, Nils Frommhold, Michael Weiss és a sok fiatal fekete ló. A víz nem volt hideg, 81F/27C, így a derekamra legyűrt short sleeve versenymezemre csak az Xterra Valor Speedsuit-ot kaptam fel.

 

Tíz perccel a rajt előtt engedtek be a tóba, így egy kis bemelegítő úszás után felsorakoztunk a rajtnál. Ekkor következett az, ami talán még soha sem esett meg velem, (az okát nem tudom, valószínűleg csak nem kezdtem elég határozottan) de az első 200m után arra eszméltem, hogy pár méterrel az egész profi mezőny mögött vagyok, és már nem tudok felúszni rájuk.
Azt kell mondanom, hogy a versenyemnek igazából itt vége is lett. A fennmaradó 3600m-t magányosan úsztam az egész tavat bejárva. Időnként feltűnt egy-két profi nő, akik később indultak, de némelyik olyan tempóban érkezett mögém, hogy igazán esélyem sem volt vele tartani. Így nagyon bosszúsan és feszülten értem partot, életem legrosszabb texasi úszó idejével.

 

Valószínűleg mindenkinek sok különböző terv van a fejében verseny előtt, amikor végigpörgeti az eseményeket, hogy mi lenne jó, vagy mi lenne az optimális. Azt kell mondanom, hogy erre nem volt tervem, hogy egy számomra ismeretlen, új kerékpáros pályán, - ami 150km/94mi, 90 kanyarral, és autós forgalommal volt megtűzdelve - egyszál magamban kell tekernem. Motiváció hiányában csak arra tudtam gondolni, hogy mivel mindenképpen végig fogok menni, így legyen legalább egy jó edzés. Különösebb történések nélkül, időnként forgalmi dugóban tekertem, vagy irányítás hiányában megtorpantam, de ez vele jár az edzéssel. Ami egy kis örömmel töltött el, hogy az előző két ironman versenyemmel ellentétben, az utolsó egy óra nem ment rosszul, és elég frissnek éreztem magam, amikor leszálltam a TREK Speed Concept-em nyergéből.

 

A futópálya 98%-ban változatlan volt, így jól ismertem és tudtam, hogy az időjárást is figyelembe véve, lendületesen, de óvatosan kell kezdeni. Az is nagy kérdés volt, hogy az elmúlt időszak egészségügyi problémái mennyiben fogják befolyásolni a futást ezen a napon. A tempóm nem volt túl fényes, de elment. Az óvatos kezdés ellenére a futás második fele már nem esett jól. Nem tudom, hogy a motiváció hiánya (az élmezőny nagyon távol volt), vagy a 92F/33C és 100% páratartalom miatt, de az tény, hogy már nagyon vártam, hogy ezt a versenyt is magam mögött tudhassam. Sajnos az utolsó 4mi/6km-en nagyon zavart, hogy az első nő a környékemen futott, és a kameraman folyamatosan ott körözött. Persze ha engem kameráz, mert az élen vagyok, 😄 akkor nincs vele gond, de most nem ez a helyzet állt fent.

A versenyt végül 26. helyen zártam a profi férfiak mezőnyében. Egy kis pihenés, beszélgetés után gyors léptekkel indultam el a depó/kocsi felé, mivel durva vihar közeledett. Félúton meg is érkezett, egy nagyon heves vihar – jégesővel - vonult át a városon, ami az age-group versenyt nagyban befolyásolta, (megállított versenyóra, parkológarázsban várakozó versenyzők, stb.) aminek köszönhetően mai napig sincs korrekt korcsoportos eredménylista. Egyszóval a szervezőket nem csak a pályabiztosítás problémája, de még a kivételes időjárás is nehéz helyzet elé állította.

 

A versenyt követő nap estéjén indultam vissza Phoenixbe. Az eredetileg 2 és fél órás repülőutat sikerült megtoldani 3 és fél óra várakozással a repülőtéren (állítólag a pilóta nem érkezett meg). Annak ellenére, hogy így elég fáradtan értem haza, nagyon megörültem, mivel a Xentis versenykerekeim, amik nem érkeztek meg a versenyre, otthon vártak. Már ki is próbáltam, és így elsőre imádom őket.

Összességében örülök, hogy elindultam a Texas Ironman versenyen, de nagyon elégedetlen vagyok. Szerencsére volt egy-két bíztató jel, amiből arra következtetek, hogy jó úton haladok, és várakozással tekintek a következő versenyek elé.

 

 






Ossza meg ismerőseivel:




Kérjük, írja meg véleményét:


Név: Szöveg:
E-mail:
Kérjük írja ide a képen látható karaktereket:


Facebook

SZPONZOROK
PARTNEREK







MÉDIA PARTNEREK



Az oldal látogatottsága:


weboldal tervezés: IRQ
ELÉRHETŐSÉG
Név: Major József
E-mail cím:
Blog oldal címe: majorjozsef.blogspot.com
MENÜ