Blog

Érzésre minden jó volt, haladtam, ahogy csak tudtam, éreztem, hogy szelem a vizet és úgy láttam, hogy a bójákhoz is sikerül a legrövidebb úton odakerülnöm. De nem! Egy újabb év eltelt azzal, hogy minden nap gyűrtem az úszást az edzéseken és többször úgy tűnt, hogy sikerült előrébb lépni. Nap, mint nap ezerféle jó tanácsot kapok, hogy mit kéne csinálnom és mit nem kéne csinálnom. Kívülről mindenki olyan tisztán látja, hogy mit csinálok rosszul, és hogy kihez kéne fordulnom. De belülről ez korántsem olyan egyszerű. Könnyelmű kijelentés, hogy ez az egy lyukas számom van, a futás és a bringa mellett, és csak erre kéne koncentrálnom, akkor akár Világbajnok is lehetnék! Igen, de ez Kona. Ahogy nekem az úszás a mumusom, úgy egy Mirinda-nak egy O’Donnell-nek a bringa, egy Lieto-nak, egy Rasmus Henning-nek a futás. És nem azért, mert rossz bringások vagy rossz futók, hanem, mert ez Kona. Máshol, más körülmények között bármelyik versenyző világcsúcsot szakíthat, de ha pár fokkal melegebb van, akkor egy Marino-t is a pályaszélén találhatunk jeges zacskókkal a fején. De ha dolgozunk érte, és évről évre visszajövünk, akkor egyszer kijöhet a lépés, és odaérhetünk.

A kerékpározás is nagyon hasonló volt a tavalyihoz. Nem törődve senkivel és semmivel nyomtam, ahogy csak bírtam. Az egyetlen inger, ami ért, hogy előzgettem végig a mezőnyt. Sok segítségre nem számíthattam, bár volt, aki megpróbált rám állni, pár perc múlva mikor visszanéztem, már sehol sem láttam. A mezőny rendíthetetlenül jött szemből. Azért nem volt jó érzés látni az óriási bolyokat, ahogy sokan csak utaztak egy-egy bringás csoport közepén, végén.

Jó erőben szálltam le a kerékpárról, majdnem átestem az előttem bóklászó Llanos-on. Jóleső 3:50 körüli ezrekkel kezdtem el futni az Ali’i Drive-on. Voltak, akiket megelőztem, voltak, akik egyszer csak eltűntek a pályáról. Az Ali’i Drive-on visszafelé vettem üldözőbe Matt Reed-et, aki a hosszú lábait emelgetve, ha lassan is, de haladt. A Palani-n fölfelé sikerült utolérni és megelőzni, de alig, hogy kiértünk a Queen K-re, be kellett ugranom a bokorba. Anélkül, hogy részletezném, körülbelül olyan hasmenés jött rám, mintha az egész évben felgyülemlett salakanyag akarna távozni a szervezetemből. Mikor végeztem, újból elkezdtem futni, de annyira kiürültem, hogy inkább csak kóválygásnak nevezném. Közben Matt is visszaelőzött, így minden erőmet összeszedve próbáltam ismét utolérni. Mivel ő is eléggé szenvedett a melegtől, sikerült felfutnom és megelőznöm, de ekkor hirtelen megint a bokrok közt találtam magam. És ez ment egészen az Energy Lab-ig. Mindeközben sajnos hárman is jöttek hátulról, akik ahogy jöttek úgy el is mentek. Az Energy Lab-ban szerencsére sikerült valamennyire összeszednem magam, úgy hogy a frissítőnél mindent elvettem, megettem, megittam, amit csak értem. Ekkor láttam utoljára szegény Matt-et, aki körülbelül ezt mondta mikor elfutottam mellette, hogy „Basszus, de kurv@ meleg van itt!”.

Ahogy elindultam visszafelé a Queen K-en csak egy dolog járt a fejemben, hogy ezért jöttem, ezért dolgoztam egész évben, muszáj menni, és akkor sikerült újra megindulnom. Összeszorított fogakkal futottam, ahogy csak bírtam és eldöntöttem, bármennyire is kell, azért sem állok meg. A frissítőknél még egy marék jeget is elvettem, amivel le tudtam hűteni magam, így ismét 4 percen belüli ezrekkel szaladtam a cél felé. Végül 8 óra 39 perces idővel negyedszer szakítottam át a célszalagot a hawaii VB-n, megjavítva ezzel a tavalyi Kona időmet és örültem, hogy sikerült a top 20-ba beérkeznem.

Idén folyamatosan komoly problémák voltak a gyomrommal, de alapos odafigyeléssel az utolsó öt hétben sikerült a gyulladást megszűntetni és a verseny előtti héten stabilizálni az állapotomat. Valószínűnek tartom, hogy az amúgy is érzékeny gyomrom, a terhelés hatására, rosszul viselte a tömény energiaszeleteket és energiaitalokat, amiket feladtak a frissítőknél. Így kiesett az a kulcsfontosságú 16 kilométer, amit ha megnyomok, ott lettem volna a 11-12. helyen és kitudja, ha már olyan közel vagyok, talán elérhető lett volna az a pódium is. (Konán a legjobb 10-et díjazzák.)

De mint tudjuk, nincsen HA! Örülök, hogy sikerült javítanom az eddigi Kona eredményeimhez képest, és még ha kis lépésekkel is, de jó tudni, hogy haladok előre!

Köszönöm mindenkinek a drukkolást, fantasztikusak vagytok! Egész kis szurkolótábor jött össze itt a honlapon is és tudom, hogy nagyon sokan követtetek online. Igazán jó érzés volt úgy futni, hogy tudtam mennyien nézitek majd, ahogy végül átszakítom a célszalagot. Köszönöm a szponzoraimnak, családomnak, barátaimnak, akik mind mind hozzásegítettek ehhez a sikerhez!