Blog

Nem titok, hogy már régóta készültem erre az országos bajnokságra, de úgy tűnik, ez a féltáv továbbra is egy mumus marad az életemben. Ami azért is bosszantó, mert úgy vélem, már a tavalyi pályaelmérés (100 km körüli bringa) és a mostani pályaadottságok is nekem kedveztek. Nem is lett volna az erőnlétemmel semmi probléma, hacsak…

Íme a történések kronológikus sorrendben:

1. Az extreme duatlon után pár nappal nagyon enyhe fájdalmat kezdtem érezni az egyik térdemben. Nem akadályozott különösképpen az edzésben, de nem szeretem ha fáj a térdem és nem tudom, hogy miért. Reménykedtem benne, hogy csak egy kicsit megerőltettem az ironman és a duatlon lejtőin, és egy kis pihentetés után rendbejön. Volt már ilyen régebben is, akkor magától elmúlt.

2. De csak nem akart elmúlni az érzés a jobb térdem alsó részében, amit futás közben és ha kiálltam a nyeregből egyre jobban kezdtem érezni. Elmentem tehát egy ortopédushoz, hogy legalább azt megtudjam, hogy mitől fáj. Sokkal nem lettem okosabb, a vizsgálatok szerint szerencsére nagy baj nincsen, a lágy részeken lehetséges egy kis gyulladás. Erre kaptam megfelelő gyulladáscsökkentőt, amit kedden kezdtem el szedni.

3. Igen ám, de csütörtökön arra ébredtem, hogy úgy fáj a fejem, hogy majd leszakad a helyéről. De még nem tudtam hova tenni a dolgot, a fáradságra és a melegre fogtam. Csakhogy másnap még mindig ugyanúgy fájt. Kiolvastam a gyulladáscsökkentő mellékhatásairól szóló tájékoztatót, és mivel találtam valamit a bizonytalanság érzetével, szédüléssel kapcsolatban, gyorsan abba is hagytam a szedését.

4. Szombaton annak rendje és módja szerint leutaztunk Orfűre. Délután kettőkor érkeztünk meg Pécsre, ahol kényelmesen megebédeltünk, majd Orfűn birtokba vettük a szálláshelyünket. Nem sokkal később Lucával és a szeniorokkal csobbantunk egyet a tóban, csak az érzés kedvéért neoprén nélkül. Először hűvösnek tűnt a víz, de úszás közben már kellemes volt. A csobbanást egy laza bringás kör követte a pályán, ami nekem nagyon tetszett. Utólag kicsit bánom, hogy a futópályát nem néztük meg alaposabban, így számomra sem volt egyértelmű, hogy hol és hogyan lesznek a frissítések. De ne szaladjunk még ennyire előre… Az átmozgató kerékpározás után a tíz perces kocogás sem maradhatott el, ahol nem éreztem túl jól magam és elkezdett rázni a hideg. Felérve a szobába gyorsan megmértem a lázamat, és a hőmérő higanyszála 38.5 Celsius fokot mutatott. Na szép, gondoltam és megkértem Gézát, hogy Pécsről hozzon nekem valami lázcsillapítót, amit körülbelül az ötödik benzinkútnál sikerült is beszereznie. Talán a gyógyszer hatására, vagy mert annyira akartam versenyezni, reggelre lement a lázam és egész tűrhetően éreztem magam.

5. Elindultam hát, de már az úszáson éreztem, hogy nincsen minden rendben. Nagyon gyengének éreztem magam, de valahogy csak partot értem. Az úszás után azt sem tudtam hol vagyok, a depóban próbáltam észhez térni és minél gyorsabban nekilátni a második számnak. Sajnos már rögtön az első emelkedőn éreztem, hogy ez sem lesz ma az igazi. A lejtőn és a síkon úgy ahogy pörögtek a lábaim, de emelkedőn felfelé csak árnyéka voltam önmagamnak. Sikerült azért feltekernem a hatodik helyre. A futáshoz nincs sok hozzáfűznivalóm, az első körben meglepődve vettem tudomásul, hogy 2 kilométertől 6-ig nincsen frissítő. Ez abban mutatkozott, hogy bár a kör vége felé sikerült megközelítenem Ács Petit, az emelkedőn lemaradtam tőle, majd a frissítő állomást alaposan kihasználva még tovább növeltem a kettőnk közti különbséget. A második és a harmadik kör egy hajszálnyival jobban esett, de ez már csak a pozícióm megtartására volt elég. A vicces az, hogy én végig azt hittem, hogy hatodik vagyok, mert nem igazán láttam át, hogy kik futnak elől, így nagy meglepetés volt, mikor befutottam és azt mondták, hogy negyedik lettem.

6. Hétfőn reggel még mindig nagyon éreztem a fejemet, úgyhogy lementem a háziorvoshoz. Ott kiderült, hogy nem a gyulladáscsökkentő okozza ezeket a tüneteket, a doktornő szerint ennek a gyógyszernek nincsenek ilyen mellékhatásai. Azért gyorsan elküldött még egy röntgenre is, de szerencsére semmi elváltozást nem találtak a térdemben. A lázam viszont változatlanul magas, így az orvos javaslatára 3 napig antibiotikumot kell szednem és feküdnöm kell.

Összességében nem bántam meg, hogy elindultam a versenyen, csak azt sajnálom, hogy ezúttal nem voltam partiban az országos bajnoki címért. Bár voltak holtpontok a futam alatt, többször fontolgattam a kiállást, azonban volt pár dolog, ami visszatartott: például, hogy a napokban friss megállapodást kötöttünk a LEIER Hungária Kft-vel, egyelőre csak a két ob-ra, de reményeim szerint a jövőben szó lehet egy nagyobb kaliberű támogatásról is. Ehhez persze az is kellett, hogy ne valljak szégyent rögtön az első versenyen.
Utólag ugyan többen mondták, hogy mégsem szabadott volna elindulnom, ezt még nekem is meg kell tanulnom, hogy mikor hallgassak a szívemre és mikor az eszemre.

Bár a beszámolóm igen hosszúra nyúlt, azt mindenféleképpen meg kell említenem, hogy személy szerint nekem nagyon tetszett a verseny, remélem, hogy a jövőben lesz még lehetőségünk ilyen magas színvonalú középtávon versenyezni, és mindenkinek gratulálok, aki a meleg időjárási körülmények ellenére is teljesítette a távot.