Blog

A verseny reggelén mindent a tervek szerint, óramű pontossággal sikerült végrehajtani. Korai kelés, bekocsikáztunk a városba, onnan „eredeti” School bus-sal kivittek az úszás  helyszínére a tóhoz. Mivel az első buszok egyikével érkeztem, így sikerült mindent nyugodtan bekészítenem a depóba. A legnagyobb problémát a toalett hiánya jelentette, de leleményességemnek köszönhetően ez is megoldódott. A rajt előtt bő fél órával apránként elkezdtem megszabadulni a több réteg melegítő öltözéktől, és magamra ölteni a neoprént.
Mivel a tó vizének hőfoka 13 fok körül volt, így megfontoltan közelítettem meg a rajtvonalat, de a bemelegítés miatt, azért legalább 15 percet lubickoltam a pisztoly eldördüléséig.
A rajtot nem kaptam el 100 %-osan, de azt a bolyt, amit kellett, így is elcsíptem. Az első 400m-en nem is volt semmi probléma, de ezután a tavalyi balesetemben megsérült bal kezem/kézfejem teljesen elhalt/elgémberedett, aminek következtében 1500m körül már nem tudtam tartani a tempót és leszakadtam. A táv hátralevő részét egyedül abszolváltam, és csak az utolsó métereken ért utol a következő boly. Nagyon sok energiámat felemésztette az úszás és a tó leküzdése, de ami ezután következett, az sem volt gyerekjáték. Lefagyott lábfejemmel kicaplattam a tóból, valahogy eljutottam az öltözősátorba, ahol a lefagyott és elgémberedett kezemmel kellett felcibálnom a kézmelegítőt és kesztyűt. Miután iszonyatos küzdelmek árán és legalább 2 perc plusz hátrány begyűjtése után elhagytam a depót, lefagyott lábaimmal elkezdtem tekerni és felzárkózni az élmezőnyre.

Az igazság az, hogy az első 60km-en „nem volt melegem” ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy most nem éreztem kifejezetten jól magam Cerveló-m nyergében. Ami még egy fontos hátráltató tényező volt, az a folyamatos vizelési inger. Ennek az egyik oka a hideg és a hideg vízben való úszás volt, a másik pedig az, hogy én a berögződött frissítési metódust követtem és mivel a hideg miatt nem izzadtam, így folyamatosan túl sok folyadékot fogyasztottam. Háromszor menetközben próbáltam könnyíteni magamon, de a negyedik alkalomnál már meg kellett állnom a hegyen, és minden felesleges folyadékot kiadtam magamból. Ezután megkönnyebülve, a kerékpározás utolsó 40 km-én egész tűrhetően éreztem magam, de addigra sikerült igen nagy hátrányba kerülnöm az élmezőnnyel szemben.

A futópálya ismeretében nem csüggedtem, mert az átlagosnál sokkal nehezebb pályán bármi megtörténhet. A harmadik számmal nem volt különösebb problémám, de nem voltam kifejezetten harapós, mivel a top 5 már elérhetetlen volt. Ettől függetlenül tisztességesen végigfutottam, és a második legjobb futóidővel a kilencedik helyen szakítottam át a célszalagot.

Konklúzió a versenyről: a kézfejem tornáztatása és keringésének javítása elkerülhetetlen, mert így hideg vízben nem tudok rendesen úszni. A kerékpáros pályát mindig kerékpárral kell bejárnom (minden méterét), hogy előre tudjam milyen áttételt kell használni és egybe tudjak forrni a bringámmal. Hiába érzem azt, hogy nagyon jó formában vagyok, rengeteg tényező van, ami befolyásolhatja a versenyt és csak az nyerhet, aki mindenre felkészül és mindent leküzd. A futásom ismét kezd visszatérni, a megerősödött kerékpáros izmaim lassan megtanulnak futni is, ami jó jel a jövő tekintetében. Az elvégzett úszómunka most nem látszott, de szerintem jó úton haladok. Most pihenek egy kicsit és nyomom tovább, hogy a Hawaii világbajnokságon a lehető legjobb formámat tudjam hozni.

A kerékpáros képeket László Bence készítette.