Blog

Ma például egy fárasztó, de nagyon szép hosszú futásom volt. Mivel a hegyi dűlőutam még mindig futhatatlan, elindultam új tájakat felfedezni. Már sok szépet hallottam egy völgyről, ami hozzánk csak szűk 3 kilométerre van és sokan arra szoktak bemelegíteni a kerékpáros edzés elején.

Én ma reggel nem sokkal napkelte után nekivágtam. Az az igazság, hogy egy hete is ez volt a tervem, de akkor a betegség keresztbehúzta a számításaimat. Annak rendje és módja szerint fel is törtek bennem a rossz emlékek futás közben, de semmivel nem törődve haladtam felfelé az enyhén, de töretlenül emelkedő keskeny aszfaltos úton. Az első 50 perc után olyan helyre érkeztem, ahol még nem jártam és körbefutottam a völgybe mélyedő víztározót. Nagyon szép, csak sajnos nem tiszta hegyi vízzel, hanem agyagos esővízzel volt tele.

Miután végeztem a nézelődéssel felfutottam egy legalább 4 kilométer hosszú szerpentinen, amivel nem is volt gond, de mivel a tetején visszafordultam, a közel 500 méter szintemelkedést leküzdve le is kellett futnom.

Útközben hihetetlenül sok kerékpárossal találkoztam, nem is gondoltam, hogy ilyen sokan kerekeznek ezen az úton. Miután kicsit egyenletesebb terepre értem, az utolsó 50 percben felvettem a 4 perc körüli tempót és szépen hazafutottam. Így teljesítettem is a mai 2 óra 40 perces penzumot. Gondolkoztam, hogy megtoldom még egy kicsit, de mivel már csak bő két hetem van a versenyig, úgy döntöttem, elég lesz ez is.

Délután pihentem egy kicsit, ami rám is fér, mivel a hétvégén még pár órát a környező utakon fogok tölteni a kerékpárom nyergében.

Éppen most gondoltam bele, hogy egy hét múlva ilyenkor már otthon leszek és ezerrel készülök a továbbutazásra. Remélem addig minden a terveim szerint és zökkenőmentesen fog menni. Az utazás előtt még mindenképpen jelentkezem és miután kiutazok Kínába próbálok a lehető legsűrűbben beszámolni a történtekről.

Addig is üdv mindenkinek és köszönöm a bíztató hozzászólásokat!!