Blog

Először is köszönöm a hozzászólóknak, hogy gondolnak rám. Sokszor nézem, hogy van-e komment az új bejegyzéseknél és az e-maileknek is örülök. Ha van egy kis szabadidőm, én is elolvasom a hazai híreket, blogokat és hozzászólásokat, még ha nem is reagálok rájuk. Szóval az edzések mellett és a távolság ellenére igyekszem nyomon követni a magyar sportvilág történéseit, illetve a sportolók törekvéseit.

Annak, aki egy hónapos regeneráló időszak után próbált már a lehető leggyorsabban futni egy verseny keretein belül, nem kell leírnom az érzéseimet.

Az utolsó hetemet kezdtem meg, már ami a „pihenést” illeti. Ebben az időszakban is vannak azért edzéseim, csak azzal az eltéréssel, hogy semmi tervszerűség nincs benne. Mindig azt csinálom, amihez kedvem van, vagy amit az idő enged. Hetente 3-4 alkalommal lemegyek egy kicsit úszni, közel ugyanennyi alkalommal futok (általában csapattársakkal, nagyobb társaságban) ami a berögzült felkészülésemtől teljesen eltér. Heti 2 tornatermi edzésre is lemegyek, ami minden szempontból jó. Kellemes a társaság és karbantartom az izmaimat.
Most úgy érzem, hogy nagyon rohan az idő, olyan, mintha most lett volna vége a versenynek és már lassan kezdhetem is az alapozást, de sebaj…

"Mióta visszajöttem a jól megszokott kis kuckómba, folyamatosan próbálom az ügyeimet intézni, mivel a pihenő miatt most van rá időm és az idő is sürget. Ha időben el szeretném kezdeni a minőségi felkészülést, akkor már január közepén edzőtáborba kell utaznom, ami a jelen állások szerint Phoenix-ben lesz.."

Életem legjobb úszása volt a mai, a kerékpározás is nagyon jól ment és ehhez nem is kellett kiadni magamból mindent. Nem mellékesen, pedig sikerült megszereznem a 2009-es Hawaii kvótát.
Ezzel szemben nagyon bosszús vagyok, mert úgy gondolom, hogy reális esélyem volt, hogy ismét megnyerjem a versenyt, amivel borsot törhettem volna a rendezők orra alá (nem számoltak velem igazán), de ami a legfájóbb, hogy a prémiumokkal együtt igen nagy összeget buktam el.

Éppen az ironman nevezési listáját néztem, hát... nem semmi. Eddig több mint 60 profi férfi nevezett és jobbnál jobb versenyzők jelezték indulási szándékukat. Mivel úgy döntöttem, hogy engem senki nem érdekel, csak magammal foglakozom, ezért inkább írok pár sort.

Most döbbentem rá, hogy lassan két hete lesz, hogy Phoenix-be érkeztem. Eszméletlen gyorsan telik az idő, a napok csak úgy repülnek...

"Az élbolynak legalább annyi előnye volt, hogy a felvezető motoros lehessegette előlük a versenyzőket, amit nekem senki nem tett meg, így hangos kurjongatással próbáltam felhívni magamra a figyelmet. Ez néha nem sikerült és satufékkel tudtam csak elkerülni az ütközést..."

Újra itt vagyok. Egy kis szünet után, úgy gondoltam, hogy ideje leírnom, mi is van velem...

Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, aki valamilyen formában írt nekem a Hawaii világbajnokság után. Jó érzés volt látni, hogy az emberek nem csak akkor állnak mellettem, amikor minden jól megy, hanem a pályafutásom negatív periódusában is tovább buzdítanak.

... A megszokott és tervezett iramban haladtam az első fél órában, de ekkor éreztem, hogy egyre gyengébb vagyok, és nem megy. Ekkor úgy gondoltam, hogy nem megyek ki a sivatagba, mert nincs értelme. De rájöttem, hogyha kiállnék, az nem én lennék.