Blog

A verseny reggelén, szombaton elég korán, negyed négykor keltem. Gyors készülődés, egy kis reggeli, utolsó simítások a kerékpáron és az innivaló elkészítése. Miután ezekkel végeztem, háromnegyed öt környékén indulás a versenyközpontba. Szűk fél óra volt az út és a depó nyitása után 30 perccel, már én is ott tolongtam a bejáratnál.

Szurkoljunk együtt!
Kezdés 15:30-kor.

Mielőtt szerdán délben elindultam San Diegoba, elgondolkoztam, hogy már több mind 2 és fél hónapja vagyok idekint, de még Tucson-on kívül nem voltam sehol. Ezért egy kis izgalommal vártam az utazást.

A hét második felében, az edzések mellett, egyre több időt kellett arra fordítanom, hogy megpróbáljam szervezni a hazautazást. Igaz, hogy még van másfél hét, de ez már gyorsan el fog telni...

Itt Phoenix északi részén ahol élek, minden adott az edzések elvégzéséhez. Szeretem, hogy sok sunyi emelkedő van, ahol lehet gyakorolni a könyöklő pozíciót.

Aki szörfölgetett mostanában a világhálón, azon belül körülnézett egy kicsit az ironman világában, annak biztosan nem kerülte el a figyelmét - azonkívül, hogy Chrissie Wellington Cervelo-ról áttért a Cannondale-re és Terenzo Bozzone 70.3-as világbajnok második lett élete első ironman versenyén Új-Zélandon - hogy beneveztem a californiai féltávra.

Pénteken jó korán kellett mennem úszni, mert úgy terveztem, hogy délre lent leszek Tucson-ban. Még az uszodában is meglepődtek, hogy most nem a zárás előtti órákban jöttem. Úgy látszik már ismernek...

Luke McKenzie lefutotta ellenfelét (Bryan Rhodes), ezzel megnyerte második ironman versenyét, míg Belinda Granger  lenyűgöző kerékpáros teljesítményének köszönhetően behozhatatlan előnyre tett szert még a maraton előtt. Így szép nap volt a szombati a két ausztrálnak Langkawi-ban.

Eljött ez a nap is. Mára lett megbeszélve, hogy a TRIBE hivatalos fotósa készít rólam szponzorképeket az Argon 18-nak. Mivel a kocsi még mindig nincsen kész, Istvánt megkértem, hogy vigyen el. Nagyon rendes, annak ellenére, hogy reggel 7-re kellett menni, segített.

Sergio-val való egyeztetés után, úgy döntöttem, hogy inkább kihagyom a három hét múlva esedékes triatlont. A döntésben az is közrejátszott, hogy Kevin megkért jövő hétvégén képviseljem a csapatot Tucson-ban, a triatlonfesztiválon.

Azt előre tudtam, hogy a pálya nem egyszerű, mivel a futás a sivatagban (mély homokos talajon és bokorkerülő ösvények között), a kerékpár emelkedős és durva felületű aszfalton lesz. De hogy az ismert ironman versenyzőkön kívül a számomra ismeretlen fürge versenyzők is így nyomják, az meglepett. Mindezek ellenére elcsíptem a második helyet, amivel én is és a kinti klubom is maradéktalanul elégedett.

Most szerencsére egy kicsit lazább hetem van, ami rám is fér, hogy felfrissülve állhassak neki a következő ciklusnak. Ráadásul hétvégén a duatlonon is indulok, ami jó teszt lesz, hogy milyen szinten vagyok most.

Pont egy hónapja vagyok Arizonában, Phoenix-ben. 2007-ben jártam itt először ironman versenyen, amikor az ötödik helyezésemmel kvalifikáltam magam a hawaii világbajnokságra. Egy ismerősöm által ismerkedtem meg a Répási családdal, akik azóta is biztos pontot jelentenek nekem itt az idegenben.

Köszönöm az érdeklődést, igyekszem beszámolni mindenről; edzésekről, élményekről, eredményekről, a kisebb-nagyobb nehézségekről és az újabb felszerelésekről is.