Blog

Az ironman másnapján elmentünk a záróceremóniára, ahol vendéglátóinkkal együtt hallgattuk végig a beszédeket és a helyezettek névsorát. Nem repestem az örömtől, mivel az új szabályok szerint a kilencedik helyezett semmit nem kap, még egy meleg kézfogást sem érdemel.

Sajnos kicsit megkésve írok erről a versenyről, de ennek több oka is van: a verseny utáni sok utazás, a fáradtság, és az igazság az, hogy meg kellett emésztenem a végeredményt.

Hétfőn szépen nyugodtan átautókáztunk Arizonán és megállás nélkül elhasítottunk Las Vegas (Nevada) mellett. Jó lett volna egy kicsit szétnézni, de majd legközelebb, most másra kell koncentrálni.
Délután meg is érkeztünk Mesquite-be (Nevada), ahol Kevinnek (Tribe boss) él egy jó ismerőse, aki feleségével együtt szívesen befogadott minket pár napra.

 Örülök, hogy sokan érdeklődnek az új edzéselméletek és tudományos hátterük iránt. Azt tanácsolom, hogy senki ne kezdjen el fejetlenül változtatni a felkészülésén, de szisztematikus munkával nagy fejlődést lehet elérni.

Most nem tudok részletesen kitérni az edzéseimre, talán májusban, amikor kicsit lazább periódusába ér a felkészülésem. Most viszont nagyon nem ez az időszak következik.

Bár erről a hétvégéről is lenne mit írni, most mégis inkább a múlt hétvégétől kezdem a beszámolót. Úgy döntöttünk ellátogatunk San Diego-ba, az ottani edzőmhöz...

Múlt pénteken viszonylag simán megérkeztünk. Mint már írtam kedves fogadtatásban volt részünk. Néhány dolog változott csupán, mióta legutóbb itt voltunk. Egyik, hogy a szomszéd szobába beköltözött a házigazdánk egyik ismerőse, akit februártól ebbe a városba helyeztek át. Sokat nem fogjuk látni, mert reggel fél ötkor megy, este öt után jön és már 8 körül lefekszik aludni. Még egy taggal bővült a „család”, ő Buster, a talált kutya. Úgyhogy immáron, három hölgy és két kutya társaságában tengetem mindennapjaimat.

A reggel úgy indult, mint minden verseny előtt. Iszonyatosan korai kelés, egy kis reggeli, gyors készülődés, utazás a versenyközpontba és ami aztán következett...

Reggel arra ébredtünk, hogy már nem fúj annyira a hideg szél és egy jóleső úszkálással kezdtük a napot.

A mai nap a pihenésről és az ügyintézésről szólt. Reggel jól megreggeliztünk, felvettük a rajtszámokat, majd Anitával bebuszoztunk a városba, hogy hozzunk magunknak elég innivalót a versenyre...

Köszönöm a hozzászólásokat és a bíztatást. Tegnap sikeresen összeszereltem a gépet, miután a nyerget le kellett vennem a csőről, igyekeztem ugyanúgy visszatenni a helyére ahogyan volt. A fékek tökéletesen fognak, a hátsó váltóval van ugyanaz a probléma, amivel Kanárin is szenvedtünk (az egyik áttételen egyszerűen nem akar váltani).

Nézzük csak sorrendben, mi minden történt az utóbbi öt napban velem.

Bocs, hogy a múltkori elég lehangoló bejegyzés után csak most jelentkezem, de nem igazán volt erőm és időm az íráshoz. A múlt hétvégi kétnapos „kényszerpihenőt” követően, hétfőn - kedden kicsit óvatosabban az eredeti tervnél, de elkezdtem az edzéseket, és miután nem éreztem veszélyesnek az ételfertőzés következményeit, szerdától gőzerővel nyomtam tovább.

Mivel már hatodik hetemet töltöm itt a Kanári szigeteken és eddig viszonylag zökkenőmentesen ment a felkészülés, nem meglepő, hogy beleszaladtam egy kis kényszerpihenőbe.

Keményen nyomom az edzéseket és ebből következik, hogy nem igazán van időm és energiám blogot írni. De ma 2 óra 30 perc futásom volt, amit reggel letudtam, így egy kis pihenés és napozás után erre is maradt időm. Szerencsére az edzések terén minden rendben, nincs semmi, ami visszatartson.

A múlt héten véletlenül néztem egy időjárás előrejelzést, ahol meglepetésemre háromnapos esőzést láttam. Nem is nagyon törődtem ezzel, úgy voltam vele, majd átvészelem valahogy.

Ez egy jó kérdés. Nálunk mindig az adja meg az év eleji edzések lényegét, hogy iszonyatosan sokat kell menni, tehát kilométert kell gyűjteni. Ez természetesen így is van és nagyon fontos, de egy idő után több tényező van, ami megnehezíti ezt.

Peti barátomnak köszönhetően pótolom az elmaradást. Íme, néhány kép az első hétről.

Lassan vége a megérkezés örömének és a hely újdonságának varázsa. Felváltja a hosszú és kemény edzések sora, valamint az egyre jobban érezhető fáradság.

Egy héttel ezelőtt igen körülményesen érkeztem meg, azóta kicsit lecsendesedtek körülöttem a dolgok. Az első napok a ráhangoló edzések mellett a szállás, kaja, uszoda és egyéb dolgok elintézésével teltek. Lassan kezdem felvenni a ritmust és már az edzések is könnyebben mennek. Így az első héten nagy segítséget jelentett, hogy itt voltak Ecsegi Peti barátomék, akik betöltötték ezt a kis apartmant.